Ma Tegnap is egy “nagyon jó” este volt. A nagyon jó persze a körülményekhez képest jó. Tudom, hogy rengeteg mindent nem úgy csináltam ahogy kellett volna az elmúlt idő(k)ben, nagyon sok szomrúság volt az elmúlt időkben.
Csodálatos volt este, annyira jó Vele lenni. Úgy jöttem haza, ahogy már régóta nem, szinte lebegve a havas utcákon, a futást is könnyeddén bírtam pedig azért kellett futni rendesen, mosoly az arcon. Köszönöm az estét, köszönöm, hogy ilyen vagy. Szeretlek!
Moziban voltunk, megnéztük a Kőkemény családot, mert mindenképpen azt szerette volna megnézni és egyáltalán nem bántuk meg illetve nekem a maga módján tetszett – mondjuk inkább így. Persze voltak benne rossz dolgok, maga a történet is meg ahogy alakulnak a dolgok se túl kellemes, de azért jó mozi így Karácsony tájékán.