…viszont az estét elcsesztem. Elkéstem (már megint), és a vacsi után is 
volt. Nehéz garázsbeállásnál nekiment a síléceknek a kocsi hátával, a hangja nem volt kellemes, de nem néztük meg pontosan mi történt. Én eléggé fáradt voltam már, nem tudtam figyelni/más felé figyeltem, szóval a lényeg, hogy nekiment és én miért nem segítettem. Innentől már jöttek fel a többi dolgok. Nem értettük meg egymást, nem is beszéltünk, illetve beszéltünk, de nem kommunikáltunk egymással. Nagyon rossz volt.
Elrontottam a szülinapját, pedig olyan jól indult. A Westendben néztem ki neki még délben egy pulóverszerűséget, majd közösen visszamentünk és végülis megint ugyanabban a boltban köttöttünk ki. Sikerült úgy “irányítanom” a dolgokat, hogy mondjon véleményt az említett fölsőről. Simán megmondta, miközben azt hittem nyeregben vagyok és lesz nagy meglepi. Hát nem, valahogy mégis elárultam magam, mert utólag elmondta, hogy érezte, hogy a cuccoknak azon az asztalon közük van a szülinapi ajándékához. A női megérzés mégse valami mítosz, de lehet, hogy csak én voltam béna…
A lényeg, so-so nap, rossz, jó és megint rossz…
(
