Reméltem, hogy ezt a bejegyzést nem fogom leírni, pedig nagyon sokat gondolkodtam rajta. Akkoriban még épp, hogy csak megismertelek, és kezdtelek megismerni, de szinte tudtam, inkább féltem, hogy be fog következni. Nagyon sokat hallgattam ezt a számot, tetszett, de nem is a szövege, hanem a zene folyása, ami szinte a szövegtől függetlenül egy másik síkon folydogál. Hitetlen voltam és féltem minden cselekedetem rossz következményeitől, szinte megbénított ez a félelem, mert annyira féltem, hogy elveszítelek. De Te mint egy szivacs úgy szívtál be engem minden jó és rossz tulajdonságommal együtt. Köszönöm Neked! Csodálatos vagy! Köszönöm azt a mérhetetlen jóságod ami felém áradt. Köszönöm ezt a két évet Veled! Szeretlek!

I know we’re just like old friends
We just can’t pretend
That lovers make amends
We are reasons so unreal
We can’t help but feel that something has been lost

But please you know you’re just like me
Next time I promise we’ll be
Perfect
Perfect
Perfect strangers down the line
Lovers out of time
Memories unwind

So far I still know who you are
But now I wonder who I was…

Angel, you know it’s not the end
We’ll always be good friends
The letters have been sent on

So please, you always were so free
You’ll see, I promise we’ll be
Perfect
Perfect strangers when we meet
Strangers on the street
Lovers while we sleep

Perfect
You know this has to be
We always we’re so free
We promised that we’d be
Perfect

Akkoriban gondolkodtam, hogy leírom mindezt egy levélben és elküldöm a zenével együtt, illetve reméltem, hogy nem következik be, de ma mégis úgy érzem, hogy igen. Inkább így csinálom, ide teszem föl, remélem egyszer megtalálod. Azt is remélem, hogy a szövegnek igaza lesz, és tényleg a kettőnk kapcsolata különleges lesz…