olyan furcsa, hogy pont aznap tudom meg, amikor a Stockholmi út miatt elhalasztott vizsgát pótoltam be…
Monthly Archive for November, 2006
Ma elmondott egy olyan dolgot nekem, amit ha nem is sejtettem, hogy így van/ez lehet de mégis reméltem, hogy nem. Valahogy tudtam, vakon bíztam, hogy bevesszük a kanyart. Fáj, nem esik jól, de köszönöm az őszinteségét. Nem számíthat vagy készülhet rá az ember, de mégis gondolkoztam, hogy hogy fogok reagálni, és egyáltalán nem úgy reagáltam, egyszerűen nem tudtam, hogy reagáljak, miaz amit tehetek, amit keéne tennem, amit még tudok tenni. Fáj, és nem is annyira mint gondoltam. Szerintem ez olyan mint a foghúzás érzéstelenítéssel, szép lassan elmúlik a fájdalomcsillapító és pokolian fájni fog…
"If it's a
slow afternoon and you want to lounge around outside the hub drinking
coffee or even beer, no one will ever come over and ask you if that is
an appropriate way to spend company time. Ever.
Freedom."
Mekkora, mi is idén május végén jártunk ott, a videó a bringázásról szól, de mégis visszaadja egy picit a város hangulatát:
Talán tavaly láttam (félig, mert közben el-elbóbiskoltunk Vele) a Chungking Expressz című WOng Kar Wai filmet, amit azóta is szeretnék megvenni dvd-n, valszeg, csak amazonos rendelés lesz belőle, úgy mint a Szerelemre Hangolva-ból ami a másik nagy kedvencem a mestertől, szal a lényeg, hogy nagyon tetszett egy szám, ami most kiderült a Cranberries – Dreams című szám feldolgozása volt. Hogy hogy jön ez elő, hát úgy, hogy TDK írás szünetében (határidő múlt kedd) bekapcsoltam a tvt és a tv2-n megy a Milk money című film, aminek az egyik jelenetében szinte észrevehetetlenül, 25%-os hangerővel megy ez a szám… Furcsa, hogy a legváratlanabb szitukban jönnek elő megoldások rég elfeledett és nem is annyira fontos problémákra. Más: note to myself: Az élet nélkülem című filmet megvenni ha látom (ami szintén most megy a dunán) 999Ft, szal valszeg az lesz az egyik következő akciós dvd tétel. Ma számoltam össze, 17 dvd sorakozik a polcon….
Hogy mindezt miért írom le? Mert egy idióta fasz vagyok, aki nem tud szembenézni magával, problémáival elriasztja azokat az embereket akik szeretik, mert egy önző fasz vagyok aki nem tud egy kapcsolatban működni, aki nem képes odafigyelni a másikra és ehelyett ilyen kicsinyes, semmitmondó faszságokra költi az idejét ahelyett, hogy élne és szerelmével, szeretteivel foglalkozna. Kicsit nagy az egóm, könnyű megbántani, sokáig vagyok durcás és haragtartó, ill. nem is de lassan felejtek. Szal a lényeg, hogy nem tudok szembenézni a problémáimmal, leugatom azt aki megmondja a frankót, mert persze az nem úgy van, rosszul tudja. Felhúzom saját magam körül a kerítésemet és nem veszem észre, hogy körbezártam magam és nem hagytam kijáratot/bejáratot. Azért írom le mindezt, mert nem tetszik ahogy alakulnak a dolgok körülöttem, velünk és saját magammal se. Nem vezet sehova ez az élet, legfőképpen nem oda ahova szeretném hogy tartson az élet, oda ahova látom magunkat/magamat 2 év, vagy akárhány év múlva. Hogy miért is írom le mindezt, talán azért, mert az önfelismerés az első lépés a megoldás felé, vagy valami hasonló. Amikor már nincs értelme ordítani, pont azért mert nincs értelme ordítani – leírom, hogy okuljak belőle…
Steve Jobs az október 23-ai neewseekban arra a kérdésre, hogy:
- Could the ipod lose its cachet because it's too popular ?
SJ: That's like saying you don't want to kiss your lover's lips because everyone else has lips. It doesn't make any sense.
Szerk.: A papíralapú kiadás csak egy kivonat, a teljes interview itt olvasható: http://msnbc.msn.com/id/15262121/site/newsweek/
