Monthly Archive for August, 2008
The early bird catches the worm, but the second mouse gets the cheese…
animális mosdószivacs csipetnyi erdei gyümölccsel és bükkfán füstölt végbélkúppal
http://index.hu/kultur/eletmod/molnarb/
I cannot give you the formula for success, but I can give you the formula for failure: which is: Try to please everybody.
Herbert B. Swope
Történet kezdete múlt péntek hajnal 3 óra. Kínzó hasgörcsökre ébredek, mire elindulok, már érzem, hogy hasmenés, mire a WC-n ülök, már tudom, hogy ez minden irányból jön. 15 perc kínlódás, a görcsöktől a fürdőszoba padlóján fekszem, elképesztő volt.
Felkeltem a kedvesem, aki döbbenten áll a fejem felett, hívja az éjszakai ügyeletet (én közben újabb rohamra indulok). Csicsergő hang közli, hogy “sok ilyen van manapság”, sok folyadékot igyak, “bírjam ki” és “nagyon sok sikert kívánnak”. Vonal megszakad. Reggel kezdéskor telefon körzetimnek (20 éve az orvosom), aki megerősíti, hogy “sok ilyen van manapság”, nem tud jönni, várjak hétfőig, búcsúzóul jó tanács: “Kólát azé ne igyak”. Addigra az ágy és a WC közötti 8 méter is már kihívás, autóba ülni esélytelen, görcsrohamok tömege, mentő csak kórházba visz, ott pedig félő, hogy nem ketten osztozunk a budin, a távolság is nagyobb az ágytól, ebbe belegondolni sem mer az ember ilyenkor. Vasárnap délelőtt nem bírom tovább, újabb hívás az ügyeletnek, kicsit barátságosabbak, pénzt ígérünk és mégis hosszas rábeszélésre, könyörgésre, rimánkodásra egyeznek bele, hogy jó, legyen, felkeresnek.. Injekció, gondok hamar csillapodni kezdenek, délre egészen elviselhető állapotok alakulnak ki. Hétfő reggelre túl vagyok rajta.
Ár: Jatt: 5 000 a dokinak, 1 000 a szanitécnak, gyógyszerek patikából (adtak mindent látatlanban) kb. 4 000 az ugye annyi, mint 10 000. (havi TB-t már nem is számítom ide).
Fájdalmak időtartama: 58-60 óra.
Ma (kedd) kora reggel. Kutyám véresre vakarta az oldalát. Nagy méretű seb, kínlódik, le és föl rohangál, vonyít, allergia. Telefon állatorvosnak, aki 1 órán belül a helyszínen van, két injekciót bead, itthagy egy levélnyi tablettát, kenőcsöket egy egész hetes kezeléshez, a patikáig így már el sem kell menni. Kutya már nyugodt, jókat alszik.
Ár: 6 500 + jatt 1 500 (MERT NAGYON megérdemelte), az annyi, mint 8 000.
Fájdalmak időtartama: max. 6 óra.
Tanulság számomra – Igaza volt a barátomnak: “Ezek a közállapotok a NAGY ÁLLAMI vezetők által tudatosan fenntartottak, mert így választások előtt könnyű kicsi javulást elérni.”
Kérdés: Tényleg kutyát kell ahhoz tartani, hogy az ember megtapasztalja, milyen a NORMÁLIS egészségügyi ellátás?K. Jenő
Jackie Stewart, “The Flying Scot”, won three world drivers’ championships in Formula 1 racing during his eight-year career. He told an interviewer once that his goal in each and every race was to win that race at the slowest possible speed. The interviewer was confused. What did he mean? Stewart explained that it made no sense to him to risk a wreck or mechanical failure by pushing the car any faster than he needed to in order to finish first. Whether he won by a meter or a mile, it did not matter - it was still a win. Jackie Stewart was notorious for his smooth and effective driving style. Now you know the mindset that guided him in taking that smooth approach. You should have a similar mindset in setting your portfolio. Choose the asset allocation that has the greatest chance of allowing you to reach your goal with the least volatility along the way. If you can reach your goal with an 8% average annual return, don’t risk “crashing” by attempting to get 10%.
…
http://www.investopedia.com/articles/basics/08/allocation-in-one-step.asp?Page=2
Chris Anderson a tudományos modellek végéről
| 2008. 08. 01., 15:45 | Frissítve: 14 órája
„Minden modell rossz, viszont akad köztük néhány hasznos” – jelentette ki harminc éve a statisztikus George Box. „Minden modell rossz, ráadásul egyre sikeresebbek leszünk nélkülük” – egészíti ki az eretnek gondolatot Peter Norvig, a Google kutatási igazgatója.
Az internetes kereskedelem árubőségét leíró „hosszú farok” (long tail) közgazdasági fogalmat 2004-ben bevezető Wired főszerkesztő, Chris Anderson Norvigra hivatkozva jósol szomorú jövőt a tudományos modelleknek. (A hosszú farok „a hagyományos áruházak kevés fajtájú, de nagy mennyiségben árusítható tömeg- vagy sikertermékével ellentétben azoknak a kis mennyiségben eladható, de nagyon nagy sokféleségben rendelkezésre álló termékeknek a gyűjtőfogalma, melyeknek a hagyományos kereskedelem korszakában nem volt esélyük a piacra jutásra, a korszerű információtechnológiai megoldásokkal viszont megtalálják kis számú, szétszórtan elhelyezkedő fogyasztójukat, akár a világ túloldalán is.”)
Amikor az adatmennyiség átcsap minőségbe
Chris Anderson
A Wired magazinban megjelent elmélkedés alapvetése az információs társadalom adatzuhataga: gyűjtögető szenzorok, korlátlan tárolókapacitás, szerverfarmok, processzorerdők, felhőszámítások (cloud computing) együtt formálják át életünket, tudományt, üzletet, technológiát.
A számítógép olvashatóvá tette az információt, az internet hozzáférést biztosított, a keresők adatbázissá alakították, a Google-t és társait emberlétünk laboratóriumaként kezelik. Kilobájtokat floppyn, megabájtokat merevlemezen, terabájtokat merevlemezes tömbökön tároltunk, a petabájtok grid-szerű számítási felhőkben tárolódnak. A válaszok mindig megbújnak a mérhetetlen korpusz zéróiból és egyeiből összeálló labirintusban. A több immáron nem pusztán több, hanem más is. Számokban és minőségben egyaránt.
Korábban azt hittük, hogy „a” modell – legyen kozmológiai vagy magyarázza az emberi viselkedést – ugyan nem tökéletes, ám minden hibája/hiányossága ellenére a világ leírásának egyetlen adekvát módszere. Mostanáig így is volt, csakhogy a végtelen adatáramlás lenullázza a tegnapi igazságot.
A világ, ahogy a Google látja
Petabájtnyi információ kezelése új – statisztikai, matematikai – módszereket igényel. Anderson a Google-t hozza fel példaként: alkalmazott matematikával hódították meg a világot. Nem mélyedtek el egyetlen szakterületben sem, viszont úgy vélték, hogy jobb adatokkal és jobb analitikus eszközökkel célba érnek. Az egyre fontosabbnak tűnő jelentésalapú megközelítéssel ellentétben csak a statisztikában bíztak: ha a számok alapján az egyik oldal relevánsabb a másiknál, akkor a számoknak van igazuk.
„Felejtsük el a taxonómiát, ontológiát, pszichológiát” – vonja le a meghökkentő következtetést Anderson. – „Ha elég az adat, a számok önmagukért beszélnek.”
Kissé egyszerűsítő elmélet, de működik. Különösen a tudományban, ahol hipotézisek tesztelése a bevált módszer. A kísérletek vagy bizonyítják, vagy cáfolják a modellt. Mihelyst kész a modell, hozzárendelhetők az adatok, értelmet ad a különben csak zaj adatsoroknak.
Gének nyomában
De mi történik akkor, ha áttekinthetetlenül sok az adat?
Elavulttá válik a hipotézis, modell, teszt háromságon alapuló hagyományos (évszázadok óta működő) tudományos megközelítés – így Anderson. A valóság lényegesen bonyolultabb az elméleteknél. A gén-fehérje interakciók felfedezése például megváltoztatta a dns-ről vallott nézeteket – „minél többet tanulunk a biológiáról, annál távolabb kerülünk az azt magyarázó modellektől.”
Az adatok tartalmukról alkotott feltevések nélkül is elemezhetők – szuperszámítógépek statisztikai algoritmusai megtalálják bennük azokat a mintákat, amelyeket a tudomány nem. A szerző ezúttal a dns-szekventálásban úttörő érdemeket szerzett Craig Venter munkásságára hivatkozik. Venter 2003-ban a Csendes-óceán, 2005-ben az ég egy részét kezdte szekventálni. Közben új fajokat fedezett fel. Aligha tudna mondani róluk bármit is, viszont statisztikai módszere korábban ismeretlen szekvenciákat, fajokat „eredményezett”. Nagyjából úgy járt el, mint a Google, miközben a biológia fejlődéséért kevesen tettek annyit az utóbbi tíz-tizenöt évben, mint ő.
Statisztika mindenek felett
Az amerikai Nemzeti Tudományos Alapítvány februárban jelentette be a Cluster Exploratory projektet: a Google, az IBM és hat egyetem együttműködésében először az agy, az idegrendszer szimulálására kerül sor. Ezerhatszáz processzor, többezer terabájt memória, tárolókapacitás áll rendelkezésükre.
Anderson szerint statisztikai algoritmusokkal jobban megértjük a világot, mintha koherens modellekkel, egyesített elméletekkel, bonyolult előfeltevésekkel igyekeznénk megmagyarázni.
Úgy véli, hamarosan mainstream-mé válik az új gondolkodásmód.
