(általam ismeretlen elemzötöl)
“Boci boci tarka,
Se füle se farka,
Oda megyünk lakni,
Ahol tejet kapni.”
A vers szerkezetileg egyértelmüen két részre tagolható. Az elsö egységet az elsö és a második sor alkotja, a másodikat a harmadik és a negyedik sor. Ez már a rímképletböl is világosan kiderül: A A B B.
A verset az teszi igazán nagy müvé, hogy egyszerre tartalmaz személyes és általános igazságokat. Ezt már a felütésnél érzékelhetjük, a költö kétszer szólítja meg a bocit, és ezzel tudatja velünk, hogy valójában nem egy, hanem két bociról van szó.
Az egyik boci természetesen a költö, akinek szerelmi bánata van. Feltünö, hogy az elsö szerkezeti egységben egyáltalán nem találhatók meg az igék, már ez is a leülepedettség, elhagyatottság érzetét kelti bennünk. De ezt csak fokozzák a két sorban halmozottan elöforduló oppozíciók.
A két sor már önmagában is oppozíciót alkot (van egy boci, aki tarka, de nincsen se füle, se farka), a ‘füle’ szó magashangrendüsége is éles ellentétben áll a ‘farka’ szó mély hangrendüségével, a ‘tarka’ szó pedig önmagában alkotja a legerösebb oppozíciót, hiszen egyszerre fehér és fekete. Ennyi ellentét nem lehet véletlen, és nem is utalhat másra, mint a szerelem természetének kettösségére, ami Catullus óta minden jelentös szerelmes vers sajátja.
Egy embert látunk magunk elött, aki bár ‘tarka’, vagyis a költöiség minden szépségével, rútságával, örömével, bánatával fel van ruházva, mégis hiányérzete van. Ez a hiányérzet minden beteljesületlen szerelem sajátja, a kedvese nélkül a költö sem érzi teljes embernek magát, és ezt vetíti elénk nagyon találóan egy fületlen és farkatlan boci képében.
A második szerkezeti egységben csak fokozódik a magányosság és az üresség érzete. Itt jelenik meg a versben szereplö egyetlen ige, ez viszont annál kérlelhetetlenebbül, visszavonhatatlanabbul: ‘megyünk’.
Az egész verset átszövö kettösség itt is megtalálható. Hiszen szó van egyszer a költö érzéseiröl, amik egytöl egyig elhagyják a költöt, aki már képtelen arra, hogy eltartsa öket, és elköltöznek valaki másba, aki még képes táplálni öket, vagy ‘ahol tejet kapni’, és szó van az egész társadalomról, akiket eddig verseinek tejével itatott a költö, és akik szintén mind elpártoltak töle, mivel szerelmi bánatában képtelen költeményeivel éltetni öket.
A másik, az általános érvényü boci maga az élet. Itt az elsö szerkezeti egység (Boci boci tarka / Se füle se farka) azt jelenti: az élet sokszínü, de nincs semmi értelme. Felmerülhet a kérdés, vajon miért maradt el a ‘de’ kötőszó. Persze tisztában vagyunk azzal, hogy a költöi nyelv állandóan tömörségre törekszik, de ebben az esetben másról is szó van. Nem teljesen egyértelmü ugyanis a ‘de’ szó használata. Felfoghatjuk úgy is, hogy itt éppen arról van szó: az élet sokszínű MERT nincsen semmi értelme. Hiszen ahogy valami értelmet, célt kapna, máris sokkal egysíkúbb lenne, sok mindennek lecsökkenne a szerepe, esetleg teljesen értelmét vesztené, megsemmisülne. Ez egy újabb kettösség, amit a költö nem old fel, mindenki kedve szerint értelmezheti, de mindenesetre feltár egy olyan lehetöséget, hogy az élet értelme esetleg éppen az élet értelmetlenségében rejlik.
A második szerkezeti egység egyértelmüen a fentiekben már említett ‘megyünk’ ige köré csoportosul. Ez a rész (Oda megyünk lakni / ahol tejet kapni) természetesen a halálra vonatkozik. Rendkívüli jelentösége van itt a többes szám elsö személynek, vagyis mi mindannyian ‘megyünk’, mi mindannyian meghalunk. Pontosan ez az, ami örökérvényüvé teszi a verset, hiszen a halál kérdése mindig foglalkoztatta az embereket, és ameddig lesznek emberek, mindig is foglalkoztatni fogja öket. A vers tehát örök problémát feszeget, és végül is arra jut, a halál az életnél egy nyugodtabb világot biztosít majd, ‘ahol tejet kapni’, tehát ahol nem kell megfejni az élet tehenét ahhoz, hogy boldogok lehessünk. Itt tehát közvetve mégiscsak kiderül, mit tart a költö az élet igazi céljának: hogy fáradozva, olykor áldozatokat hozva végül is boldogok legyünk.
Ez a vers mondanivalója, örök tanulsága, ami ebbe a játékos formába öntve olyan meggyözöen szakad ki a versből, hogy méltán sorolhatnánk ezt a költeményt a legmaradandóbb müvészi alkotások közé.
Olvassuk el a verset még egyszer:
“Boci boci tarka,
Se füle se farka,
Oda megyünk lakni,
Ahol tejet kapni.”
Ugye milyen másként szól most a vers, hogy a mélyére hatoltunk?
0 Response to “KOMPLEX VERSELEMZÉS”